2014. március 4., kedd

Az Eredet c. film elemzése, értelmezése



Nem kisebb fába vágtam a fejszémet, mint hogy az egyébként általam a filmtörténelem legtökéletesebb, legkomplexebb, legjobban összerakott filmjét elemezzem, vagy mondjuk úgy, fényt derítsek néhány dologra. Ez a film természetesen a 2010-ben bemutatott Eredet (Inception). Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni, ezért már most leírom: nem mindenre magam jöttem rá, illetve nem mindent én magam vettem észre, rengeteg fórumot, cikket olvastam. 
Először is: mindenki nézze meg a filmet, nagyjából most, de legalábbis a közeljövőben, majd miután elolvasta a „cikket”, utána nézze meg még egyszer, hátha máshogy látja a filmet. 
Kezdjük a végével: aki még mindig azon agyal, hogy eldől-e a pörgentyű, az nem értette meg a filmben elhangzottakat, így tulajdonképpen magát a mozit sem értette meg. Mondjuk úgy, tök mindegy, hogy eldől-e, hiszen egyrészt NEM Cobb toteme volt, másrészt ezen tárgyak funkciója kimerül csupán abban, hogy elárulja a gazdájának, hogy valaki más álmában van-e vagy a sajátjában. Ezt Arthur mondja Ariadnenak. 
Az én elméletem a következő: az EGÉSZ film egy álom, méghozzá Cobb álma, vagyis Leonardo DiCaprio incepciója. Erről szól a film, és nem másról. Ezt próbálom bebizonyítani lépésről lépésre, vagy össze-vissza, ez most lényegtelen. Az Inception mozgatórugója Cobb bűntudata, a cselekmény pedig nem más, mint az a folyamat, ahogy a tudatalattija eléri, hogy feldolgozza a bűntudatát, mert  “az emberi lélek mindig vágyik a katarzisra”.
Cobb legnagyobb bánata hogy mielőtt megszökött, nem láthatta a gyerekei arcát. Haza már soha nem mehet, a gyermekeit csak álmában láthatja. Az incepció, amit be kell ültessen saját agyába, olyasvalami kell legyen, ami, mintha saját magától jövő ötlet lenne. Biztosítékot kell érezzen arra, hogy a valóságban láthatja arcukat. Ahhoz, hogy a valóságban ez megtörténhessen, vissza kell térjen az USA-ba, anélkül, hogy letartóztatják. Ehhez pedig egy igen befolyásos személy segítségére van szüksége. Ahhoz azonban, hogy a segítséget megkaphassa, el kell végeznie egy munkát ennek a befolyásos embernek. Ez tiszta, logikusan felépített gondolatmenet. De Saito nem valós személy, ő is csak projekció, Cobb tudatalattijának egyik kivetülése.
Kezdjük a film elejével: Cobb egyszer csak a parton a vízben találja magát. Kievickél, majd mit lát? A saját gyerekeit, amint homokoznak. Itt érdemes megjegyezni a gyerekek ruháit. Hogy került oda? És a többiek a vonatra? Ne feledjük: az álmokba csak úgy belecsöppenünk, és nem emlékszünk rá (nem látjuk), hogyan kezdődött. 
Cobb ellátogat Michael Cainhez, aki a gyerekei nagyapja; azt nem tudjuk, hogy az ő apja-e vagy Mal-é. Beszélgetnek, mígnem ezt mondja neki az öreg: „Térj vissza a valóságba!” Erre Cobb azt válaszolja, hogy nem teheti, mert csak itt lehet együtt a gyerekeivel. Elméletem szerint egyébként Mal mellett a gyerekek is halottak, őket Mal ölte meg, de erről később. Itt rögtön fel is tennék egy költői kérdést: miért kell Cobbak ez az utolsó munka? Miért nem kéri meg Michael Caine-t, hogy hozza el Párizsba a gyerekeit, és akkor ott együtt lehetnének. Egyébként mi is az öreg foglalkozása? Építész…
Szerintem az egyik legsokatmondóbb jelenetek a film megértése szempontjából a szállodai jelenetek. Azzal kezdeném, hogy amikor Ariadne lemegy erre a szintre, akkor félő hangon elkezdeni mondani, hogy: „a nevem…”. Erre Mal azt válaszolja: „tudom, hogy ki vagy”. Honnan tudhatná? Az is árulkodó, amikor Ariadne rálép a törött pohárra, csakúgy, mint korábban Cobb, Mal pedig hátrafordul, nincs semmi meglepetés az arcán. Csak annyit kérdez, "Te mit keresel itt?" Mintha mindig is ismerte volna Ariadne-t. Nyilván, hiszen ő sem más, mint Cobb egyik kivetülése. Emlékezzünk csak vissza  szituációra, amikor Cobb elmeséli, megmutatja Ariadnenak, hogy mi történt a szállodában. Hol van Mal? A szemközti ablakban! Akkor azt mondja neki Cobb: gyere be! Hogyan lenne ez lehetséges, amikor ő a túloldalon van? Ráadásul elméletileg ez a valóság. 
Lépjünk tovább: Mombassa. Egyszer csak Kenyában találjuk magunkat (egy álom esetében sosem tudjuk,
hogy kerültünk oda, ráadásul az USA által keresett Cobb csak úgy repked a világban). Találkozik Cobb Eames-szel, aki épp veszít, meg is említi: neki kell fizetnie a piát. A következő pillanatban, ahol Cobb azzal húzza Eames-t, hogy nem tud helyesen írni, a férfi előtt már egy tucat zseton van. Ez elég álomszerűnek hat. Amikor Eames észreveszi a bárban az ügynököket, Cobb megkérdezi, hogy vajon élve vagy holtan szeretnék-e elkapni. Erre azt válaszolja a férfi: majd megtudod, ha rád lőnek. Ez igencsak kétértelmű. Ezután ott a menekülős rész Mombassában. Cobb fut az üldözői elől, ezt felülnézetben is mutatják. Az egész úgy néz ki, mint egy tipikus útvesztő, egy labirintus. Ezt követően pedig Saito jókor, jó helyen, Mombassában egyszer csak feltűnik, és megmenti Cobbot. És ne feledjük Eamest, akit egy métert nem láttunk futni, ő is ott van. 
Ezt követően nézzük meg a gyerekeket, egészen pontosan a ruházatukat. Minden egyes jelenetben ugyanazt a ruhát hordják. A kezdő képen is, erről kép is van, és a film többi részében is, valamint van egy jelenet, amikor Cobb és Mal beszélgetnek, ott van egy kép a kislányról, ahol szintén ugyanaz a ruha van rajta, mint a film többi részében. Christopher Nolan nem olyan rendező, aki ilyen hibákat benne hagyna egy olyan filmben, amelyet 16 (!) éves kora óta tervezett. 
Emlékezzünk vissza a film elejére: Cobb fekszik a homokban, látja a gyerekeit, ahogy homokból építkeznek, ezután Saito házában találja magát, amely egy szikla tetején van. A film legvégén, amikor Cobb hazatér a gyerekeihez, akkor sok mindennel el vagyunk foglalva, például, hogy a pörgentyű eldől-e vagy sem. De hallgassuk csak, mint mondanak a gyereket a háttérben: „Nézd meg mit építettünk, építettünk egy igazi házat a sziklán…” Elképesztő.

A reptéri jelenetet is érdemes jobban szemügyre venni. A reptéri útlevél ellenőrzésnél az útlevelet pecsételő férfi rangjelzése sokatmondó. Képet is mutatok róla. Ez a jel az ezredesi rangot jelöli. Mennyi az esélye annak, hogy ezt a feladatot, vagyis egy útlevél pecsételését egy ezredes végzi? Az ajtónál álló másik tiszt rangjelzési is hasonlóan álomszerűen túlzó: őrnagyi rang.  
Időzzünk el egy kicsit a karaktereknél. A figurák hátterének kidolgozatlansága véleményem szerint tudatos, mert nincs is hátterük, mert nem valós személyek, csak kivetülések. Ki Saito? Mit tudunk róla pontosan?
Nem sokat, csak úgy, mint a többi karakterről. Érdemes még természetesen Ariadneról beszélni. Sokat mondó név, ez persze köztudott. A görög mitológia szerint Ariadné krétai királylány, Minósz és Pasziphaé leánya, aki Beleszeretett a Krétába érkező Thészeuszba, és tanácsot kért a nagy tudású Daidalosztól, miképpen segíthetné választottját a félig bika, félig ember Minótaurosz ellenében. Ariadné tündöklő koszorút, a történet későbbi változataiban aranyfonal-gombolyagot adott Thészeusznak, aki a szörny legyőzése után a fonal segítségével kitalált a labirintusból. A győzelem után Thészeusz magával vitte Ariadnét. Euripidész hatására Ariadnét már az ókorban elhagyott szerelmes lányként ábrázolták. Pompejiben fennmaradt egy falfestmény az alvó Ariadnét elhagyó Thészeuszról, de ismert több ókori műalkotás (érem, szobor és vázakép), amelyek a felébredt és tanácstalan Ariadnét ábrázolja. 
Egyébként ha a karaktereket kezdőbetűit összeolvassuk, érdekes dolgot láthatunk: 
Dom
Robert
Eames
Arthur/Ariadne
Mal
Saito
Igen, DREAMS. Persze, lehet véletlen is. 
Még néhány érv az álomverzió mellett: 
Amikor Cobb felébred Yusuf szerének tesztelése után, bemegy egy mosdóba, majd látja a feleségét. Egy távoli ablakból. Ha ez a valóság lenne, akkor természetesen nem láthatná. 

Mal megjelenése az álmokban is azt támasztja alá, hogy Cobb álma az egész film. Amikor belépsz az álomvilágba, két alapvető tényezőt kell figyelembe venni: az álmodó és az alany. Az “álmodó” az a személy, akinek belépnek az elméjébe, míg az “alany”, aki megtölti azt a tudatalattijával. Az egész történetben, mindegy, hogy éppen ki volt az álmodó és ki az alany, de Mal, Cobb halott felesége valahogy mindig megjelenik. Példák: a film elején azt tudjuk, hogy Arthur álmában vagyunk, az alany pedig Saito. Miért jelenik meg Mal? További bizonyítékok arra, hogy végig Cobb tudatalattijával van dolgunk: az első szinten, Yusuf álmában, az esős városban egyszer csak beüt a vonat. Mit keres Yusuf álmában Cobb tudatalattija? Ott kizárólag Yusufnak kellene álmodnia és Fischer tudatalattija lehetne jelen. A vonatra csak egy magyarázat van: Cobb az alany az egész történetben. A lentebbi szinteken ugyanez a helyzet: Arthur, illetve Eames álmaiban szintén végig ott van Mal.
Az egész film egy lelassított Piaf zenével indít, amely egyébként az álomutazók zenéje. Emiatt is elképzelhető, hogy az egész film valakinek az álma. 
Miért van ugyanúgy berendezve a szemközti szállodai szoba, ahogyan az ő szobájuk?  Erről is van egy képem, az egyik szoba összedúlva, míg a szemközti teljesen ép, normális, és szerintem egyértelmű, hogy ugyanaz a szoba. De szemközt egy másik épület van, hogy lehet akkor mégis ugyanolyan? 
Yusuf pincéjében az öreg miért csak Cobbra néz, amikor azt mondja, az ott álmodókról: "az álmukat hiszik a valóságnak. Ki győzhetné meg őket az ellenkezőjéről?”
Miért jön Saito az incepció gondolatával Cobbhoz, amiről csak Cobb tudja, hogy lehetséges?
A cég neve, amelyik Cobbot üldözi, Cobol vagy Cobbol. Véletlen a hasonlóság vajon? 

Ne felejtsük el azt a mondatot sem, amelyet Mal a váróban mond Cobbnak: „nem érzed úgy, mintha a rendőrség, meg titkos cégek lennének a nyomodban?”
Gyakran feltett kérdések az Eredet kapcsán
1. Miért van a havas szinten gravitáció, amikor az eggyel lejjebbi szinten nincs? A kocsiban a testükre más hatás hat, mint az az alatti szinten. A kocsi zuhanása okozza a szállodában a súlytalanságot, mint a világűrben. Viszont a szállodai szinten levő testek nyugalomban vannak, így annak nincs nagy hatása az az alatti havas szintre. 
2. Miért látjuk őket egyszer megöregedve a váróban, egyszer pedig fiatalon? 
A megöregedős dolog csak átvitt értelemben értendő szerintem. Az álomvilágban mindenki olyannak látszik, amilyennek az elméje szüli. A lényeg az, hogy 50 évnyi élményük volt, amiért öregnek érezhették magukat, de ettől még a vonatnál ismét fiatalnak látták egymást. 
3. Michael Caine egy interjúban azt mondta, hogy amelyik jelenetben ő szerepelt, az a valóság, így a legvégén eldől a totem. Miért mondta ezt? Egyrészt talán azért, mert nem mondott igazat, vagy talán ő maga sem érti a filmet. Anno még Keanu Reeves nyilatkozta, hogy ő nem érti a Mátrixot.
Nolan eredeti vázlata
4. Sokan úgy gondolják, hogy Cobb toteme a jegygyűrűje, igaz-e ez? Nos, valóban hallani ilyen véleményeket is, bár én szkeptikus vagyok, hiszen valamilyen módon lett volna rá utalás, amikor a film „lefektette” nekünk a szabályokat, még sincs ilyen. Az elmélet szerint, amikor Cobb álmodik, akkor van rajta jegygyűrű, amikor ébren van, akkor nincs. Az az igazság, hogy fogalmam sincs, mit akart Nolan a jegygyűrűvel szimbolizálni. A film nem véletlenül említette meg, hogy a főhős gyakran eltér a saját szabályaitól. És ugyebár az egész film, a főhős álma. Lehet, hogy álmában egyszerűen elfelejtkezik a szabályról. Nem tudja összehangolni a két álmot, hogyan is tudhatná. Mert ilyen az álom.
Érdekes még, hogy három utalás is van a filmben az öngyilkosságra. Az egyik, amikor Mal leugrik, a másik, amikor Mal a késsel játszik (szerintem ezzel ölte meg a gyerekeket, akiről azt hitte, hogy csak projekciók), illetve a harmadik Cobbnál: Mikor a szállodában megpörgeti a totemet, előtte odateszi a halántékához a fegyvert.
A film szerintem arról szól, hogy Cobb meghamisítja a saját emlékeit Mal haláláról, és létrehozza azt a szürreális jelenetet, ahol mindketten ugyanabban a
hotelszobában vannak, csak épp az utca két különböző oldalán. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben kénytelen lenne arra emlékezni, hogy hogyan halt meg valójában a felesége, és akkor arra is emlékezne, hogy a gyermekei is halottak. Mielőtt Yusuf megmutatná neki az embereket, akik benyugtatózva álmodják az életüket, megkérdezi, hogy "Biztos látni akarod?". A kérdés jogos, mert a látottak hatására lehet, hogy rájön, hogy ő is éppen ugyanezt csinálja valahol odakint. 

Amikor azt mondják, hogy a gondolat olyan, mint egy parazita, mert az ember agyába férkőzik, és nehezen jut ki onnan, akkor ezzel egyértelműen utalhatunk a filmre is. A mozi megnézése után még órákig, napokig gondolkozunk a látottakon. Ezzel Christopher Nolan rajtunk is végrehajtott egy incepciót, persze mi ezt egy cseppet sem bánjuk. 




9 megjegyzés:

victoria írta...

Üdvözletem!

Nagyon szépen köszönöm a részletes leírást. Pár napja láttam a filmet. Amikor vége lett úgy voltam vele, hogy 5 pontból 3-at adnék neki a pocsék vége miatt aztán ahogy teltek a napok egyre tisztábban kezdtem látni aztán úgy voltam vele pocsék az egész film mert teli van válaszolatlan kérdésekkel ezért 0 pont és a harmadik nap lefekvésnél amikor nyugalmi állapotban voltam sokat gondolkoztam rajta és a kérdéseimre válaszokat találtam. Most pedig ezt a blogot elolvasva pedig megértettem az egészet és megadom neki az 5 pontot. Amúgy én nagyon örülnék egy következő résznek.

Nikolettt írta...

Kedves Zoltán!

Ma néztem meg másodjára az Eredetet. Kétség kívül a legzseniálisabb, legbonyolultabb film, amit valaha is láttam és szerintem ehhez foghatót még sokáig nem is fogok... Először szinte semmit sem értettem a sok, olykor egyszerre feltűnő adat miatt. Egyfolytában ezen járt az agyam, nem tudtam száműzni a gondolataimból.
A mai ismétlés után úgy éreztem, hogy a figyelmem még mindig átsiklik valami igen lényeges információ felett. Kérdések gyötörtek, amiket nem tudtam megfogalmazni... Mégpedig azért nem, mert minden egyes szál el volt varrva, s bár a lapok szépen, rendezetten ki voltak elém terítve, nem találtam meg azt a kapcsot, ami összeköti őket.
Feladtam és rákerestem a neten; Így találtam rá a bejegyzésedre, ami segített a fájdalmas megvilágosodásban.

Egy szóval:
Köszönöm!

Zoltán Sellei írta...

köszönöm szépen a dicsérő szavakat :) csak most bukkantam rá ezen sorokra :) minél többször érdemes megnézni, mindig csak jobb lesz :)

Katah írta...

Akkor most a gyerekek halottak? Csak mert az utolsó jelenet valóságos, nem? De azt mondtad Mal megöldte őket. Most hogy van ez ?:D légyszives világosíts fel!

Crystaldeer írta...

szia Zoli, én németül néztem a filmet először, persze hogy nem állt úgy össze, mert másnap mikor magyarul megnéztem, még magyarul se volt tiszta a kép. Aztán így leltem rá a cikkedre, ami rávilágított valamire és összeállt a dolog. A Te elképzelésedet kiegészíteném az enyémmel. Szóval: én is úgy gondolom, hogy az egész film Cobb álma. De. Mol nem volt öngyilkos és amiről beszélt Cobb a filmben, hogy Mol egy álom világot épített fel, és már nem tudta mi a valóság az se igaz. Cobb ölte meg Molt és a gyerekeket is, sőt még az apját is. A tények: Cobb és Mol építészmérnökök voltak, Ariadne pedig nem más, mint Mol gyerekkori énje. Ez fog összemosodni az álomban. Cobb és Mol Párizsban ismerték meg egymást az egyetemen, ahol Cobb apja volt az oktató, nyilván Cobb az apját akarta ebben a szakmában követni (ezért jön majd képbe Robert Fisher és az apja) akik valójában az ő kapcsolatukat mutatja be. Amikor az a jelenet van hogy Michael Cain bemutatja Ariadne, az valójában az, hogy bemutatja neki Molt: "Ő még nálad is jobb építész". Hogy az apa itt miért idős korban jelenik meg? Ennek is valószinüleg van egy magyarázata. A gyerekek pedig azért jelennek meg mindig ugyanabban a ruhában, mert ez volt a haláluk napja, azt a ruhát viselték akkor, így látta őket utoljára. És a zárójelenet, amikor hazamegy, az volt a valóság, és a totem pedig csak azért alakul ki az álmában totemként, mert mikor hazatért megpörgette ezt a pörgentyűt, miután végzett az udvaron a gyerekekkel, az apjával és a feleségével (akire azt gondoltuk a nagymama hívja be az unokákat házba-Gyertek be- Mol is kint volt az udvaron)szóval mikor végzett velük az első dolog az lesz amire rápillantott a gyilkosság után, hogy eldölt a búgócsiga. Ezért így kialakul benne, hogyha nem döl el a búgócsiga akkor álmodik. A valóságtól pedig ezzel az álmokkal akar elszakadni, és álom formájában játssza vissza az élete fontos eseményeit. A személyek akik benne voltak, szintén fontosak voltak számára, és amikor partkivetettként, megtörten, kisírt szemekkel mutatják, az a való élete, hogy így néz ki, mert valószínűleg börtönben van a többszörös gyilkosság után.Álmában bárhova eljuthat bármikor, nincsenek mások álmai, a robbanások pedig valójában nem az álmok közti átjutatások, hanem a valóság, hogy egyszer minden álom véget ér, összedöl, felrobban és ideje felébredni. A nő valójában sosem ugrott le a hotel szoba ablakából, de valószínűleg a valóságban tényleg hotelbe jártak el évfordulókor, azonban a káoszt azért látja a szobában, mert ez az is arra utal az álmában, hogy ez már nem létezik, hiszen a nő is halott. Az álmában az apja valószínűleg azért idős, mert hát ennyi idősen ölte meg őt is, bár kedves, pozitív személyként mutatja be, valószínűleg nem volt vele jó a kapcsolata. Az hogy a gyerekek hallottak pedig azért biztos, mert az álomban Mol is többször utal rá, bár úgy állítják be, mintha csak azt gondolná ez a valóság, de szóval utal rá, hogy a gyerekek itt vannak és az álmában is mindig ugyanúgy megjelennek. Hogy kielemezhető legyen hogy jönnek a képbe a többiek, ahhoz még egyszer végig kellene a nézni a filmet. De már így is elég sokat gondolkodtam rajta :)tehát nálam is elérték a céljukat hogy beférkőzzenek az agyamba :D

Crystaldeer írta...

Még annyi Ariadne és Cobb jelenetei pedig Mal és Cobb fiatalkorukban, tehát például ott kávéztak Párizsban, vagy éppen amikor az egyetemen megismerte, így ismerte meg hogy adott neki egy útvesztős feladatot, később ezért jön az útvesztő is vissza az álmában. Az hogy mindig mellette van, kíséri az is a kapcsolatukat mutatja be, hogy Mal-nak fontos volt Cobb, de mivel Ariadne sosem fedi fel neki az útvesztőt, így az látható, hogy Mal titok volt Cobb számára.Ezzel ellentétben, Cobb minden gondolatot megosztott vele. Mal pedig persze hogy ismerte Ariedne-t, hiszen ő a fiatalkori énje. De ez is jelzés lehet, hogy megakarta ölni őt, tehát a felnőtt Mal már más volt, miben? Miért ölte meg? Miért ölte meg a gyerekeket?
Ez már csak Leonardo di Caprio sablon, mert nézd meg az összes filmjét és mindegyiknek ez az alaptörténete:
- boldogtalan családi élet
- házas kisgyerekkel, akiket nem szeret, vagy elváltak és elvették tőle
- házas de megcsalja a felesegét
- magányos, mert meghalt a felesége
- megöli a családját
stb stb az összes filmje ezen a sablonon alakul. Nem véletlen hogy a magánéletben a sztárnak nincs senkije, ezt vetíti ki saját magára az összes filmjében.

Kiss Balazs írta...

Hát én már nem vágom az egészet. Cobb megölte a gyerekeit meg a feleségét és ezét volt bűntudata? Miért tette? Meg ha álmodta az egészet, kibékült a lelke, attól még a valóságba nem változik semmi, mármint ha tényleg kinyírta őket akkor bűnös marad továbbra is. Meg hol volt Cobb a valóságba? Meg mi az a váró? Lekerült oda a ázsiai csávó és mit csinált ott 40-50 éven keresztül? Persze az is álom volt, szóval semmit

Zoltán Sellei írta...

Katah, csak most láttam, hogy írtál, ne haragudj :) mi az, ami nem annyira világos? :) szeretnék segíteni, ha tudok persze :)

Névtelen írta...

Sok minden igaz amit leírtál, de az nem hogy a filmet álmodja.
A film a valós élet. Miért dőllt volna el az álomban a beyblade?
Amikor megpörgette és eldőllt, az a valóság.
Most néztem meg 7-edszerre a filmet. És sokat olvastam róla.
Kicsit átgondolod az egész storyt és rájösz midnenre, de amit írál az nem igaz